Vissza

Téli versek December

Illés Gyula: Nyargal a szél

Nyargal a szél, tekereg,
elviszi a meleget,
ha a szél nem tekeregne
még a tél is melegedne.

Tordon Ákos: Tél

Teli a kamra
dióval, almával,
Lombjavesztett erdő,
álmodik a nyárról.

Gáspár János: Nagyon szeretem a telet

Nagyon szeretem a telet,
Kivált, ha szánkózni lehet;
a tavasznak nincs párja,
azt mindenki alig várja.

Demjén István
Tél

Zizeg a drót,
dudorász,
fa, kerítés
zúzmarás.

Borzas tollú
madarak
keresik a
magvakat.

Egyre jobban
havazik,
kereshetik
tavaszig!

Czeglédy Gabriella: Első hó

Hópihe, télcsoda,

fehér az útpadka.

Havas a

háztető,

útmenti

kisfenyő.

A kert is

fehérlik,

hulljon csak

reggelig!

Gáspár János: Hull a friss hó…

Hull a friss hó,

jaj, be jó!

Maholnap szánkózunk,

a jégen csúszkálunk,

hóembert csinálunk.

Kecsmáry László: December

December,

december –

nézzétek csak,

hóember!

Hóból van a pocakja,

hóból van a kobakja,

hóból van a nadrágja,

hóból van a kabátja,

hóból van a keze, lába,

hóból van a nyaka, válla,

hóból van a füle, szája,

csak az orra répa,

csak a szeme szén,

s egy nagy lyukas lábas

csücsül a fején!

Gazdag Erzsi: Hull a hó

Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom,

Télapó zúzmarát fújdogál az ágon.

A kis nyúl didereg, megbújik a földön;

„Nem baj ha hull a hó, csak vadász ne jöjjön!”

Parányi ökörszem kuporog az ágon,

Vidáman csipogja: „Süt még nap a nyáron!”

Weöres Sándor: Nagy a hó

Nagy a hó
    igazán,
fut a sí
    meg a szán,
            hejhó!
Lecsuszik a Mari meg a Ferkó.

Csukás István: Országúton nagy a hó…

Országúton nagy a hó,
a kocsinak sose jó.
Domboldalon nagy a hó,
a szánkónak ez a jó.

Domboldalon fut a szán,
ez az öröm igazán.
Ha felborul az a szán,
hóba gurul fiú, lány.

Pálfalvi Nándor: Esik a hó

Napreggeltől napestig,
hulldogálva hó esik.

Szempilládra mint a toll,
rászállott egy hó csokor.

jaj de buta ez a Bodri,
hópelyheket akar fogni.

Ott a bácsi kalapja,
hóval van már kirakva.

A háztetők úgy fáznak,
paplan alatt pipáznak.

Zelk Zoltán: Téli fák

Nem fáztok, ti téli fák,

Mikor meztelen az ág?

Eldobtátok a nyári zöld

S az őszi aranyruhát.

Ejnye, ejnye, téli fák,

Ez aztán a furcsaság.

Hideg télben levetkőztök,

Nyáron viseltek ruhát.

Károlyi Amy: A téli domb

A csacsi-domb
télen hegy,
fel is, le is
meredek.
Hol tavasszal
szellő száll,
télen csípős
szél dudál.
Ahol nyáron
fű rezeg,
szánkóznak a
gyerekek.
Így is jó, meg
úgy is jó:
nyáron fű ér,
télen hó.

Jancsik Pál: Itt van a tél

Reggelre nagy csend lett.
Felhős az ég.
Szállanak, libbennek
puha pihék.

Egy hang se hallható.
Fehér az út.
A ház is takaró
alatt aludt.

Ki hozta a csendet?
Talán a szél?
Hópelyhek libbennek.
Itt van a tél.

Weöres Sándor: Kis versek a szélről

Tekereg a szél,
kanyarog a szél,
didereg az eper-ág:
mit üzen a tél?

Fúj a szél, fúj a szél,
de morog a szél.
Apró ez a szoba,
mégis belefér.

Széles világba
fut a szél magába,
Nyakában a lába,
sosem érsz nyomába.

Kányádi Sándor: Ül a tél a hegy tetején

Ül a tél a hegy tetején.
Fehér kucsma van a fején.
A hátán meg fehér suba.
Készülődik a faluba.

Kányádi Sándor: Aki fázik...

Aki fázik vacogjon,

Fújja körmét, topogjon.

Földig érő kucsmában,

Nyakig érő csizmában,

Burkolózzék bundába,

Bújjon be a dunyhába,

Üljön rá a kályhára,

Mindjárt megmelegszik!

Szalai Borbála: Csattog a fagy

Itt a tél,

hideg tél…

Csattog a fagy,

csikorog,

kőkeménnyé

dermedtek a

sárban hagyott

lábnyomok!

Itt a tél,

hideg tél…

Csattog a fagy,

csikorog,

telerajzolt

jégvirággal

minden fénylő

ablakot!

DRÉGELY LÁSZLÓ: KISZÁMOLÓ

Egy, három, öt,
Sárga a tök.
Kettő, négy, hat.
Jön már a fagy.
Ereszek alatt
Fázó madarak...
Egyet, hármat, ötöt,
Leszedtük a tököt.
Kettőt, négyet, hatot,
Kibírjuk a fagyot.

Nemes Nagy Ágnes: Kendervászon

Kendervászon, lenvászon,
ezt a hegyet még megmászom.

Kendervászon, lenvászon,
hogyha járok, nem fázom.

Szalai Borbála: Fehér lesz minden...

Hópihe
libben
hópihe
lebben:
táncolva
szállong
egyre sűrűbben...

Fehér lesz
minden,
fehér lesz
menten!...
Nézd már az
ösvény
eltűnt a kertben...

Osvát Erzsébet: Az égi pék

Szitálni kezd

az égi pék,
és hullanak a hópihék.

Óriási
szitán át
száll a pehelymilliárd.

Milliárdnyi

hópehely.
Az égi pék habot ver.

Habos havon
cinkenyom.
Cinke szökdel a havon.

Fekete pont,
fehér pont.
Varjú károg: fázom, fázom!

Gazdag Erzsi: A rigó levele

Levelet írt a rigó
frissen esett hóra.
Üzenete nekem szólt;
elolvastam róla.

Rigó - rovás - írással
két lábával írta:
- Jó lenne, ha valaki
ebédelni hívna.

Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben

Szakad a hó nagy csomókban,
veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz,
hóesésben vacakolsz.
Fölfújtad a tolladat,
ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető!
Fatető!
Deszka madáretető.

Csukás István: Hideg szél fúj

Hideg szél fúj, hogy az ember
majd megdermed.
Kinek jó ez? Csak a kövér
hóembernek!

Szeme szénből, az orra meg
paprikából,
lába nincs, de minek is, ha
úgysem táncol.

Ütött-kopott rossz fazék a
tökfödője,
megbecsüli, hiszen jó lesz
még jövőre;

seprűnyél a nagyvilági
sétapálca,
el is mehetne, ha tudna,
vele bálba.

Ilyen ő, az udvarunkon
nagy gavallér,
bár rajta csak ujjal rajzolt
az inggallér,

mégse fázik, mikor minden
majd megdermed,
el is mennék, ha lehetne,
hóembernek!

Vissza