Tavaszi versek Március
Weöres Sándor: Tavaszköszöntő
Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltűnik a szél,
Zsákban Benedek
Hoz majd meleget,
Nincs több fázás, boldog, aki él.
Már közhírré szétdoboltatik:
Minden kislány férjhez adatik,
Szőkék legelébb,
Aztán feketék,
Végül barnák és a maradék.
Rákos Sándor: Három vándor
Baktat három vándor:
Benedek, József, Sándor –
elől megy Sándor,
Sándor után József,
József után Benedek:
ők hozzák a meleget!
Drégely László: Tavasz hívása
Sándor, József, Benedek,
Vártunk rátok eleget,
Sok volt már a télből,
Hóból, hideg szélből –
Hozzatok meleget,
Zöldellő rügyeket,
Madár dala szálljon,
Lepke táncot járjon,
Süssél nap, fényes nap,
Hozz meleget mindennap!
Osvát Erzsébet: Mondóka
Sándor, József, Benedek,
fagyoskodtunk eleget.
De fukarul őrzitek a meleget!
Három ravasz zsugori,
bontsátok a zsákot ki!
Fusson a hideg,
jusson a meleg:
erdőre,
mezőre,
libalegelőre,
a kiskertbe,
házba,
házunknak udvarára.
Gyertek szaporán,
hozzátok a zsákot,
bontsátok a zsákot!
Irgum-burgum-murgum,
meddig várjunk rátok?!
Kulcsár Ferenc: Mondóka
Sándor, József, Benedek
hoz majd meleget, eleget.
Sándor, a vándor,
télből lépked,
lába nyomán a fű megéled.
József, a jámbor,
szellőn nyargal,
erdőn-mezőn át tavaszi dallal.
S mit tesz a bajuszos Benedek?
Zsákból meleget ereget.
Osvát Erzsébet: Három cimbora
Sándor, József, Benedek
hozza már a meleget.
Mindhármukon hátizsák
Jönnek hegyen-völgyön át.
Elöl Sándor billeg-ballag,
a nyomában József baktat.
Hátul szuszog Benedek …
Cipelik a meleget:
Sándor viszi a mezőre,
József viszi az erdőbe.
A megmaradt meleget
tóba szórja Benedek.
Fecske Csaba: Március
Huss tél,
fuss,
füttyents március!
Rikkants rigó
vidáman:
élni jó!
Hó szaladjon, rügy fakadjon,
zöldüljön a rét,
kölyökszél hordja szét
szántó-vetők víg énekét!
Tarján Iza: Március
Szilaj csikó, Március,
velem most a rétre fuss!
Kitrappolunk a szobából
zöld fűbe, hol
tavasz táncol,
medvebarna nagykabátom
vígan a sarokba vágom,
sutba dobva sál és sapka,
hajamban a szél szalagja,
rámzúdul a fényözön,
virágokba öltözöm.
Minden pezseg, nyüzsög, él;
nem volt, nem is lesz több tél!
Marsak: Március
Kásás a hó, márciusban,
nincs már jég az ablakon,
Tapsi nyuszi fut a réten
és a képen, a falon.
Tócsa ül az utakon,
patak fut a rétre,
Kint sürög már a napon
hangyák fürge népe.
A medve is útrakel,
nedves fák közt lépked,
A sok madár énekel,
a hóvirág ébred.
Fazekas Anna: Márciusi madárdal
Havas tölgyek tar ágai
dajkálják a telet,
de csitt! „csivitt” cseng, s hallani,
„csivitt” a feleletet.
Csivitt, csivitt, a hangja itt
csattog a ház felett,
csivitt, csivitt, tán holnapig
csacsog cinkém, cseveg.
Csivitt, csivitt, forrás fakad,
megújul rét, berek,
csivitt, csivitt, szántja a nap
ekéje az eget.
Kányádi Sándor: Márciusi versike
Tavaszt csörög a szarka,
tavaszt.
Zöldülni kezd a barna
haraszt.
Zsendülni kezd a zsenge
határ.
Erőre kap a gyönge
bogár.
Szelídülnek az ordas
szelek.
Barkákat hány a bokros
berek.
Bukfencet vet a játszi
patak.
Már csak a hegyen látni
havat.
Szécsi Margit: Március
Déli szellők, fújjatok csak,
játsszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napom.
Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág.
Szebb a somfa gyenge szirma,
mint a szürke jégvirág.
Március van, március van.
Ember s állat érzi már,
dong a kaptár, szárnyat rezget
százezernyi kismadár.
Szalai Borbála: Március
Vízdermesztő zimankós tél,
messzi fuss!
Nem látod, hogy megérkezett
március?!
El is tüntet minden nyomot
utánad,
fölszárítja a tükröző
tócsákat.
Március a tavasz első
futása:
bársony barkát tűzdel ki a
fűzfára.
Simogatva rügyet, bimbót
kelteget,
eltakarít minden komor
felleget.
Szedd a lábad zimankós tél,
messzi fuss!
Hogyha nem mégy, úgyis elűz
március!
