Tanulási nehézségek. Hogyan ismerhető fel?

"Tanulási zavarnak tekintjük azt az - intelligencia szint alapján elvárhatónál lényegesen - alacsonyabb tanulási teljesítményt, amely gyakran funkciózavar talaján jön létre, sajátos kognitív tünet együttessel. Ezek a részképesség zavarok alapvetően nehezítik az iskolai tanulás során az olvasás, az írás és/vagy a matematika elsajátítását. A tanulási zavar a legkorábbi időszakban alakul ki és tünetei felnőtt korban is fellelhetők. Kognitív és tanulási terápiával jól befolyásolható. Társuló tünetként megjelenhet különböző fogyatékosságoknál." (Dr. Sarkadi-Dr. Zsoldos)

Nem a gyermek eszével, szorgalmával van baj, hanem az íráshoz, olvasáshoz, számoláshoz szükséges alapfunkciók egyikének-másikának fejletlensége okoz nehézséget. Az iskoláskort elérve, egyes készségek még nem jutottak a szükséges szintre. A jelenség hátterében sok, egymásra épülő ok húzódik meg. A születés előtti, alatti vagy utáni, és kisgyermekkori betegségek, sérülések a leggyakoribb és legismertebb kiváltó tényezők ezek közül. Lehetnek egyéb traumák vagy biokémiai, genetikai eltérések a háttérben, melyek nyomán kialakult apró, csak működésben megmutatkozó idegrendszeri zavar jelentkezik. Az ingerszegény környezet is szerepet játszik a tünetegyüttes kifejlődésében.

A tanulási zavar jellemzői

• A tanulási zavart legtöbbször részképesség-kiesések, egyes területeken történt fejlődésbeli elmaradások okozzák.

• Sok esetben valóban csak megkésett fejlődésről van szó, de gyakran igazi probléma áll az olvasás, írás, helyesírás vagy számolás terén mutatott gyenge teljesítmény mögött.

• A tanulási nehézségekkel küzdő gyermekre jellemző, hogy figyelmetlen, ügyetlen, munkái rendetlenek, rajzai csúnyák és teljesítménye ingadozó.

• A viselkedésbeli tünetek nagyrészt másodlagosan, a teljesítményprobléma nyomán fejlődnek ki.

• Túlnyomóan a probléma a fejlődés korai szakaszaiban, a pszichikus funkciók eltérő fejlődésének következtében lép fel.

A tanulási zavarok tünetei két fő csoportba sorolhatóak, teljesítmény- és viselkedésbeli jellegzetességeket különíthetünk el. A tanulási nehézségekkel küzdő gyermek figyelmetlen, könnyen elterelhető, munkái rendetlenek, rajzai csúnyák, összerendezetlen, ügyetlen a mozgása. Teljesítménye ingadozó. A viselkedésbeli tünetek nagyrészt másodlagosan, a teljesítménydeficit nyomán fejlődnek ki. A sok kudarc, a megnemfelelés, a környezet felől érkező negatív értékelés az amúgy is nyughatatlan, szétszórt gyermeket agresszívvé teheti. Más esetben szorongóvá, visszahúzódóvá válhat, tétova és bizonytalan lesz.

A tanulási zavar felismerése:

Már az óvodáskorban felfigyelhet a környezet a gyermek hiányosságaira. A megfigyelések alapján következtetni lehet a deficites képességre. Támpontok a gyermek megfigyeléséhez:

1. Rendezetlen, bizonytalan mozgás - egyensúly, térorientációs és testséma problémák.

2. Kialakulatlan oldaliság - testséma és térorientációs zavar.

3. A gyermek nem tudja követni a mozgásokra vonatkozó utasításokat, még akkor sem, ha bemutatják neki - testséma, térorientációs zavar, elmaradás a nagymozgások szintjében.

4. Figyelmetlenség - belső rendezetlenség, az egymásutániság felfogásának nehézsége, elterelhetőség, összefüggésben lehet az egyensúlyrendszer gyengeségével.

5. Rossz ceruzafogás - testsémazavar, finommozgási nehézségek.

6. Kusza rajzok, elmaradott rajzszint, a rajzolás elutasítása - térorientációs zavarok, a finommozgás fejletlensége.

7. Artikulációs problémák - beszédhang-megkülönböztetési nehézségek, sorba rendezési problémák.

Megelőzése:

A tanulási zavarok tekintetében igen fontos szerepe van a megelőzésnek. Lehetőség szerint biztosítani kell a kisgyermekek észlelési és mozgási, úgynevezett szenzomotoros képességeinek fejlődését. Ingergazdag környezettel, a gyermeknek minél sokfélébb apró kihívással teli elfoglaltság biztosításával a legtöbb esetben megelőzhetjük a tanulási nehézség kialakulását, vagy csökkenthetjük annak súlyosságát.