Önértékelés és önbizalom gyermekkorban

Nagyon apró ám, de annál nagyobb súllyal bíró tetteken és tanításokon múlik, hogy gyermekünk magabiztos legyen. Minden szakirodalom és megjelenő cikk első sorban a példamutatást hangsúlyozza. A szülő a saját példáján tudja a legjobban a gyermeket nevelni. Nem elég csak elmondani, hogy legyen bátor meg kell mutatni, hogy az életben ezt hogyan tudja alkalmazni. A gyermeknek látnia kell nap, mint nap az otthon környezetében, hogy a szülei pontosan úgy cselekednek, ahogyan neki elmondják.
Az egészséges testkép, a helyes táplálkozás a társas kapcsolatokban kialakuló konfliktusok kezelése és a személyiségünkből fakadó hibák elfogadása mind a szülőkön múlik. A gyermeknek tapasztalnia kell.
Az egészséges testkép kialakítása, a testi hibák elfogadása ott kezdődik, hogy a szülő nem hangsúlyozza ki otthon a sajátjait. Anya például a tükör előtt állva nem hangoztatja, hogy mennyire sok felesleges kiló van rajta, amit el kellene takarni. Nem emeli ki a rossz helyen létrejövő anyajegyet, ami feltűnő és látványos.  Esetleg, ha mégis kiemelné, akkor gyorsan hozzá teszi, hogy mi lehet erre a megoldás és neki is lát a helyzet helyre hozatalának.
Testmozgásba kezd, ami nem csak a kilók leadásában segít, hanem az egészséges életmódhoz is hozzájárul. Egészségesebben kezd el táplálkozni, de nem éhezteti magát. S bár egy anyajegyet nem biztos, hogy el tudunk tüntetni, de elfogadni még el lehet.
Vannak olyan hibák a testen, amin nem lehet változtatni, de képesek vagyunk megtanulni vele együtt élni. Ez a mi részünk, egy darabka belőlünk és ezt a gyermekünknek is nyugodtan elmondhatjuk. Hogyha pedig mi, szülőként valóban így is teszünk, akkor a gyermekünk kamasz és felnőtt korában is képes lesz elfogadni a testét és azok hibáit.
Ugyanígy kell eljárni bármilyen hibánk elfogadása során.

 

Minden embert ér élete során konfliktus. Gyermekünk sem kivétel ez alól. Sokszor kerülhet vitába az óvodában vagy az iskolában.   Otthon pedig tanácstalanul áll előttünk, hogy alul maradt a vitában és úgy érzi, hogy ő sokkal gyengébb társaihoz képest. Ahhoz, hogy képes legyen kiállni önmagáért fontos, hogy biztos legyen önmagában és tisztában legyen képességeivel, pozitív erényeivel.  Ehhez pedig az kell, hogy sok dicséretet kapjon és otthon a felnőttek a dicséretek során kiemeljék az értékeit, képességeit, amikben jó és ügyes. Hogyha ezeket elegendő számba hallja a gyermek, akkor képes lesz elhinni és ebben a szellemben fogja magát a belső tükrében látni.
Fontos tudnia, hogy nem kevesebb társainál és, hogy ha bár vannak hiányosságai ettől ő még ugyanúgy szerethető.
A csúfolódásoknál nagyon oda kell ügyelni, hogy a csúfolódás tárgya ne csorbítsa gyermekünk önbecsülését. Gyermekkorban elegendő egy szemüveg, egy berögzült szokás, ami a társaknak kihívó, ezért a gyermekünk csúfolódás tárgyává válik. Ezeket kell a gyermekben pozitívképpé alakítani, hogy ki tudjon állni önmagáért és ne érezze megkülönböztetve magát.

Egy egészséges önértékeléssel és önbecsüléssel rendelkező ember képes humorral is kezelni az életben felmerülő hibákat. Nagyobb, kamasz gyermekünknél ezt is megtaníthatjuk. Engem édesanyám mindig erre nevelt és nálam tökéletesen bevált.  A példa előttem mindig édesanyám volt, így mindig ő jut eszembe, amikor úgy érzem az élet kicsit nehezebb a kelleténél. Ilyenkor megpróbálok a problémára úgy koncentrálni, hogy megerősítem magamban az értékeimet, amikben jó vagyok és kellő humorral átvészelni a nehéz időszakot. Sokat beszélgettünk, amikor sérelem ért vagy valami nem úgy alakult, ahogyan szerettem volna. Ilyenkor a szüleim mindig elmondták, hogy ők mit tesznek ebben a helyzetben és valóban ezt is mutatták. Igyekeztem mindig a tanultakat alkalmazni és felidézni, hogy mit láttam a családban, s így cselekedni így egy elég stabil önértékelés és önbecsülés alakult ki bennem is. 

Pszichológiai társasjátékok