Vissza

Mikulás versek

Nézd meg a legjobb játékainkat is: fejlesztő játékok, társasjáték webáruház, állatos játékok, ördöglakatok.

Sarkady Sándor: TélapóHegyen, völgyön

Mély a hó,
Lassan lépked
Télapó.

Ősz szakállán
Dér rezeg,
Messzi földről
Érkezett.

Kampós botja
Imbolyog-
Puttonyában
Mit hozott?

Mindenféle
Földi jót;
Dundi diót,
Mogyorót.

Lassan lépked,
Mély a hó-
Siess jobban
Télapó!

Szalai Borbála: Levél Télapónak

Kedves öreg
Télapó!
Azért írok levelet,
úgy kéne egy
hintaló,
hozzál nekem, ha lehet.
És még hozzál
vonatot,
autót, labdát, furulyát,
fenyőt is egy
jó nagyot
meg egy élő kiskutyát!
Tisztelettel:
Kiss Balázs
nagycsoportos
óvodás.

Donászy Magda: Télapó ünnep

Itt van már a Télapó,
Tele van a zsákja,
Mosolyog az arca
Örömünket látva.

Énekeljünk néki, senki
nem vár biztatásra.
Így búcsúzik tőlünk:
A viszont látásra!

Czeglédi Gabriella: Jön a Mikulás

Jön már, itt

a Mikulás!
Fehérprémes,
hósapkás.
Hétmérföldes
csizmája,
a világot bejárja.

A hatalmas
puttonya,
ajándékkal
megrakva.
Jó gyermekek
megkapják,
megtelnek a
kiscsizmák

Szepesi Attila: Télapó éneke

Hipp-hopp, fut a szán,
Siklik szaporán,
Dobrokol a havon
Szélvész paripám.

Hej-hó, ügyesen,
Vágtat tüzesen,
Húzza teli szánt
fénylő hegyeken.

Kipp-kopp, fut a szán,
Villám paripán
Végtelen utakon
Dobban szaporán!

Iványi Mária: Hull a hó

Hulló hóval, csillogóval
Beszórta a szél a tájat,
Szőtt az ágra, kerti fákra
Dérezüstből csipkesálat.
Szép a tél, zúg a szél,
Télapó is útra kél.

Csillag fénye fut feléje,
Mint megannyi csöppnyi lámpa,

Zeng a nóta, s Télapóka
Rátalál majd óvodánkra.
Hull a hó, csillogó,
Jöjj el, várunk, Télapó!

Gazdag Erzsi: Megjött Télapó

Szánon jött. A hegyeken
fenyők búcsúztatták.
Zsákját tükrös hegyi tón
vízi lányok varrták.

Medvék mézet gyűjtögettek
nyár derekán néki,
s egy kosár áfonyát
küldött az őz néni.

Piros szemű mókusok
mogyorója csörren,
s megcsendül a kicsi szán
csengője a csöndben.

Itt van már az udvaron,
toporog a hóban,
teli zsákja a tiéd,
dúskálhatsz a jóban.

Sarkadi Sándor: Télapó

Hegyen, völgyön mély a hó,
Lassan lépked Télapó.
Ősz szakállán dér rezeg,
Messzi földről érkezett.

Kampós botja imbolyog.
Puttonyában mit hozott?
Mindenféle földi jót:
Dundi diót, mogyorót.

Lassan lépked, mély a hó,
Siess jobban Télapó!

Donászy Magda: Télapó

Gondolt egyet Télapóka
Levelet írt a friss hóba
Kis gyerekek, jók legyetek,
Havat, jeget ne egyetek!
Aki nem hallgat Télapóra,
bizony meg is bánja,
nem szánkózhat, hógolyózhat,
bedugják az ágyba.

Czeglédy Gabriella: A Télapó

Nagy szakállán hópihe
Hány éves Ő, tudod-e?
Olyan öreg, kora sincs,
A puttonya tele kincs.

Osváth Erzsébet: Útban van már Télapó

Nicsak, pilinkél a hó!
Ezüstcsengős cifra szánon
Útban van már Télapó.
Írtam neki levelet:

Télapó, ha teheted
hozz nekem egy repülőt,
szélsebesen repülőt.
Kishúgomnak azt a mackót,
azt a piszén pisze mackót.
A tévében látta este,
és annyira megszerette.

Maszatnak, a kiskutyámnak
hozz egy puha meleg sálat.
Tudod, óvom, féltem nagyon,
meg ne fázzék az udvaron.

Ha maradna egy kis pénzed,
kolbászt is végy néki, kérlek!

Donászy Magda: Télapó

Télapó, hol a hó, hol a jég?
Zsákodon nem látok hópihét.
Zsákomon hó nincsen,
Benne van sok kincsem.
Tudod-e hány dió?
Millió, millió.

Fazekas Anna: Télapó

Ormokon és völgy ölén
Lassú szárnyon száll a hó,
Száz örömet hoz elé
Nagyszakállú Télapó.
Fenyők, fénylő zúzmarát,
Szelíd lankák rétjeit
Ha az ezüsthegyen át
Csengő szánon érkezik.

Tordon Ákos: Télapó bundája

Télapónak hóbundája
Rongyos lett a sok hordásba,
Sok hordásba-cipelésbe,
S ide-oda sietésbe.

Hópihe táncol a hóesésben,
Vásik a bunda a cipelésben,
Sok cipelésben elvásik,
Jövőre meglátod, lesz másik.

Osvát Erzsébet: Mennyi apró télapó

Hull a hó,
hull a hó,
mennyi apró télapó!
Igaziak, elevenek,
izgõ-mozgó hóemberek.
Nagykabátjuk csupa hó.
Honnan e sok télapó?
Kik ezek,
Mik ezek
az apróka
Télapóka – emberek?
Óvodások mennek
sorba,
záporozó, habos
hóban.

Weöres Sándor: Suttog a fenyves

Suttog a fenyves, zöld erdő,

Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.

Tél szele hóval, faggyal jő,
Elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő,
Húzza-rázza hűs szellő.

Suttog a fenyves, zöld erdő,
Rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.

Gazdag Erzsi: Megjött a Télapó

Szánon jött. A hegyeken
fenyők búcsúztatták.
Zsákját tükrös hegyi tón
vízilányok varrták.

Medvék mézet gyűjtöttek
nyár derekán néki.
S egy kosárban áfonyát
küldött az ősz néni.

Pirosszemű mókusok
mogyorója csörren.
S megcsendül a kicsi szán
csengője a csöndben.

Itt van már az udvaron.
Toporog a hóban.
Teli zsákja a tiéd,
dúskálhatsz a jóban.

Donászi Magda: Télapó ünnepén

Tipp-topp, tipp-topp,
Ki jön a nagy hóban?
Kipp-kopp, kipp-kopp,
Ki van az ajtóban?

Itt van már a
nagyszakállú
Télapó!Csupa hó!
Puttonyában dió, mogyoró!

Csitt-csatt, csitt-csatt,
örül a sok gyermek.
Hipp-hopp, hipp-hopp,
Télapó itt termett.

Mit hozott a
nagyszakállú
Télapó?Csupa jó!
Puttonyában dió, mogyoró!

Veress Miklós: Mese a Mikulásról

Erdőmélyen farakás,
ott lakik a Mikulás.
Piros arca, mint kalács.
Szakálla, mint a faháncs.

Csalogasd ki, énekelj,
mint kerengő hópehely.
Dalalj, dalolj havakat,
álmodj paplanod alatt.

Ne lesd meg a Mikulást,
rajta varázsos palást:
úgy látsz át a süvegén,
mint az ablak üvegén.

A puttonya fél vagon,
szánja vihar a havon,
éjszakába ne tekints-
meglesz reggelre a kincs.

Ott lakik ám a kalács
ízében a Mikulás.
Szeme, mint a hópehely,
hogyha csillog, énekelj! [Fel]

A pék szitál, az ég szitál,
havas a rét, lisztes a tál.
Kalács készül, esik a hó,
nemsokára jön Télapó!

És ahol jár, hópihe száll,
hópaplan alatt a fűszál.
Az őz is csak keresgélget,
hol találna eleséget.

Fagyos ágra holló röppen,
szellő szárnyán szarvas szökken.
Nyúl is nyargal, róka is fut,
nem keresi merre az út.

Néz a mókus odújából,
ki-kijön és fázva táncol.
Fák között a hó keringel,
messziről egy szán csilingel.

Fenn a szánon ül Télapó,
teli a szán, jól látható.
Mennyi mindenféle játék,
mennyi tündöklő ajándék!

Ahol megáll, játékhalom
sorakozik az asztalon,
Csokoládé, szaloncukor,
kisautó és bababútor.

Hát a pallón? Villanyvasút!
Kisvágányon kisvonat fut.
El-eltűnik a domb mögött,
pirinyó kis házak között.

Odakünn is vonat robog,
füstfátyola messze lobog.
Szétterül az egész tájon,
oly szép, mint egy gyermekálom.

Kinn is fenyő, benn is fenyő,
sok gyerekszem mind nevető.
Néznek a szállongó hóra,
így gondolnak Télapóra

Zelk Zoltán: Mikulás

Égi úton fúj szél,
hulldogál a hó.
Nem bánja azt, útra kél
Mikulás apó.

Vállán meleg köpönyeg,
Fújhat már a szél,
Nem fagy meg a jó öreg,
míg a földre ér.

Lent a földön dalba fog
száz és száz harang,
Jó hogy itt vagy Mikulás,
gilingi-galang.

Ablakba tett kiscipők,
várják már jöttödet,
Hoztál cukrot, mogyorót,
jóságos Öreg?!

-Hoztam bizony, hoztam én,
hisz itt az idő.
Nem marad ma üresen
egyetlen cipő.

Hajnalodik. Csillagok
szaladnak elé.
Amint ballag Mikulás
már hazafelé.

Csányi György: Télapó kincsei

"Télapó! Télapó!
Hol van a te házad?
Ki adta? Ki varrta
báránybőr subádat?

Meleg, jó szívednek
honnan van a kincse?
Zimankós hidegben
van, ki melegítse?"

Szánomat szélsebes
három pejkó húzza,
kucsmás fenyők között
kanyarog az útja.

Nagy piros szívemnek
jóság a kilincse,
s édesanyák mosolygása
a legdrágább kincse.

Hidegben nem fázom
egyetlenegyszer sem:
az ő bársony pillantásuk
átmelenget engem.

Donászi Magda: Télapó érkezése

Megérkeztem Télországból,
kisgyerekek: -Jó napot!
Tudom, nagyon vártátok már,
hogy múljanak a napok.
Siettem is tihozzátok
csengős szánon, szaporán.
Szikrát szórt a szarvas talpa,
úgy suhant az út porán.
Fürge lába belefáradt.
Messzi van a mesevár.
Túl az ezer jéghegyerdőn,
hová sosem ér a nyár.

Ott van az én széllel-bélelt,
hóból épült palotám.
A kemény fagy jégvirágot
zúzmaráz az ablakán.
Van egy kicsiny toronyszobám.
Benne furcsa műszerek.
Vílághírű messzelátóm
jég-üvegén hókeret.
Ha én abba betekintek,
-higgyétek el nem csoda-
akármilyen messze laktok,
mégis ellátok oda.

Hol, mit láttam, nagy könyvembe
minden este beírom.
Megtelt könyvem sok-sok lapja,
elfogyott a papírom.
Tudjátok, hogy rádiómnak
a világon párja nincs?
Csönddel bélelt palotámban
valóságos drága kincs.
Ha gyermekek énekelnek,
a szívemhez szól a dal,
s úgy érzem, hogy nem vagyok vén,
hanem újra fiatal.

Tip-top, tip-top! Körbejárok
az üveghegy tetején,
amikor a messzeségből
víg dalotok száll felém.
Ha a táncban elfáradtam,
megpödröm a bajuszom,
bebújok a hóágyamba,
nyújtózkodom, aluszom.
Mikor aztán felébredek,
ajándékot keresek
Pirosalmát, aranydiót,
feketemák-szemeket.

Feneketlen zsákom mélyin
citrom-narancs is akad,
osszátok szét gerezdenként,
veszekedni nem szabad!
Kedvetekért jövőre is
telitömöm zsákomat,
ezer évig megtartom még
ezt a jószokásomat.
Búcsúzóul daloljatok.
Integessen kezetek.
Hószarvasom az udvaron
pihenhetett eleget.

Holnap már a mesehegyről
tekint ide Télapó!
Küldjek erre hófelhőket?
Örültök, ha hull a hó?
Frissen esett pihehóban
hócsatázni sem tilos.
Attól lesz majd jobb az étvágy,
s az arcotok szép piros.
Na most rajta! Repülj szánom!
Hószarvasom! Hoppla-hopp!
Kisgyerekek jóétvágyat,
mindenkinek jó napot!

Molnár Gyula: Télapó

Üstököm, ha megrázom,
dér csillog a faágon.
Szakállamból hull a hó,
én vagyok a Télapó.

Puttony van a hátamon,
nehéz terhét vállalom.
Figyeljetek gyerekek,
mennyi mindent cipelek.

Hét zacskóban mosolyt hoztam,
szép gondosan csomagoltam,
csengő, bongó furulyaszó
kísér, mint víg útravaló.

Hoztam nektek fiúk, lányok
bő zsákokban boldogságot,
bátorságot, békességet
- jó sokáig élvezzétek!

Kaptok tőlem ráadásul
Télapónak tarsolyából
csokit, fügét, cukrot, kekszet,
mind elhoztam, ami termett.

Fellegűző palástom
szétterítem vállamon.
Szakállamból hull a hó,
megérkezett Télapó.

Mentovics Éva: Télapó az oviban

Tavaly télen az oviban
nálunk járt a Télapó.
Arca kedves és mosolygós,
haja fehér, mint a hó.

Egymás után minden ovis
a térdére ülhetett.
Nagyon meg voltunk hatódva,
s úgy mondtuk a verseket.

Télapóka mesélt nekünk,
s készült rólunk egy fotó.
Mivel nekem nagyon kedves,
szobám falán látható.

Amikor a képre nézek
eszembe jut, mit mondott:
- Egy év múlva újra jövök,
s hozok nektek csomagot.

Eltelt egy év, december van,
s készülünk az oviban:
verseket és dalt tanulunk,
s előadjuk majd vígan.

Ha betoppan, dallal várjuk
kedves öreg Télapót.
Reméljük, hogy úgy, mint tavaly,
most is hoz majd minden jót.

Mentovics Éva: Mikulás-Köszöntő

Édes, kedves Mikulás,
köszöntünk most téged.
Eljöttél az idén is,
ahogy megígérted.

Látjuk, hogy a tartásod
teli zsáktól görnyedt.
Rakd le nehéz puttonyod,
pihenj meg egy csöppet!

Sok-sok színes ajándék
nyomja fáradt vállad.
Tudjuk, hogy a Világot
több százszor bejártad.

Tudjuk, hogy a szánoddal
tovasiklasz újra.
Néhány darab sütivel
gyűjts erőt az útra.

Nagy Renáta: Télapó útja

Szemben velem üveghegyek,
a tetejük cukorsüveg.
Tejfehér a határ,
Télapó erre jár!

Lába nyomán zúzmara,
havas, jeges az útja.
Kíséri a förgeteg,
meghozza az ünnepet.

Devecsery László: Mikulás-játék

-Megérkeztem! Itt vagyok!
Ők meg pici krampuszok!
Eljöttem én hozzátok:
vidámságot kívánok!

Ajándékot kínálok,
nyissátok ki a szátok!
Kedves dallal köszöntsetek,
hisz itt vagyok közöttetek!

Ajándékom osztogatom,
jó gyereknek odaadom!
Visszatérek jövőre:
éppen egy esztendőre!

Szánkómra most visszaszállok:
rénszarvasok reám várnak.
Hópihékkel repülünk,
csengőszóval csendülünk.

Donkó László: Leselkedő

A Mikulást egy este
a sok gyerek megleste.
Megleste. És mit látott?
Csinálta a virgácsot,
s belerakta puttonyba.
Jaj, csak tán nem azt hozza!

Nagy csizmáját krémezte,
azután meg fényezte.
Mit tett még a puttonyba,
a sok gyerek megtudta,
cipőjében mind benne
lesz is holnap reggelre.

Lesz ott minden földi jó:
arany alma, zöld dió,
csokiból lesz valahány,
a sok gyerek várja már.
Azért titkon egy este,
a Mikulást megleste...

Tóthárpád Ferenc: Erre csörög a dió

Felhőt szánt a szánkó talpa,
piros ruhás ember rajta.
Mögötte nagy zsákokban
csokoládé s virgács van.

Előtte a szarvasok,
fölötte a csillagok,
alatta a föld forog:
kertek, házak, ablakok...

Ablakokban csizma ásít,
itt egy cipő, ott egy másik.
"Erre csörög a dió,
arra meg a mogyoró!"

"Mind-mind kapnak csomagot,
a kicsik és a nagyok."
A Mikulás mindent tud,
lesz, akinek virgács jut!

Vissza