Karácsonyi versek
Fenyő ága
hósugárban,
mire vársz a
hófúvásban?
Hideg az a
kristálybunda,
gyere haza
kisházunkba.
Karácsonyfám
te lehetnél,
gyertyalángnál
melegednél.
Donászy Magda: Áll a fenyő
Áll a fenyő
Az erdőben,
Zöld ruhában,
Ünneplőben.
Tél van. Ága
Csupa hó,
Ráfújta a
Télapó!
csöndesen alszik a tó,
zölden csillog az erdő:
a Jézuska erre jő!
/Ford.: Csukás István/
Kapunk előtt áll karácsony,
kopogtat a kapufán:
Nyissatok ajtót, gyerekek,
fázik a bokám!
Fiatalok és öregek,
nem könnyű a kosaram.
Bejöhetnék melegedni,
nagyon meghűtöttem magam.
Tessék bejönni, kedves karácsony!
/Ford.: Fehér József András/
Ó, te szép fa, karácsonyfa!
Örökzöld a lomb is rajta.
Hóhullásban adsz szép hitet,
télen hordod díszeidet.
Ó, te szép fa, karácsonyfa!
Örökzöld a remény rajta.
/Ford.: Csukás István/
Felsüt a csillag,
hold is előjön;
Jégcsapok égnek
karcsú fenyőkön.
Kései szán fut,
porzik a porhó:
Jégrögös úton
villog a patkó.
Cinke szeméről
foszlik az álom;
csenget a csengő –
itt a karácsony.
réten-völgyön
nincs virág.
Erdő, mező,
kert kopár,
még a szél is
sírdogál.
Csak a fenyő
ünnepel…
Zöld ágain
hólepel.
Beviszik a
szobába
kivirágzik
az ága.
Weöres Sándor: Szép a fenyő
Szép a fenyő télen-nyáron,
sose lepi dermedt álom:
míg az ágán jég szikrázik,
üde zöldje csak pompázik.
Nagykarácsony immár eljő,
érkezik az újesztendő.
Míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik.
Donászi Magda: Karácsony
Karácsonyfa, Karácsony,
Ezüst dió zöld ágon.
Csilingelő csengettyű,
A fenyőfa gyönyörű.
Csillagszóró, gyertyafény,
ég a fenyő ünnepén.
Drosztmér István: Mit mondanál?
Tudjátok, hová készülünk?
Tudjátok, hová készülünk?
A gyermek megszületett,
s vár reánk a jászolnál.
Mit mondjak, nem tudom,
de érdekel, te mit szólnál?
Azt mondom: Jó napot Uram!
Hogy van a világ jó Uram?
De jó, hogy eljöttél,
ezért mi oly boldogok vagyunk.
Nőj nagyra, szeress minket
gyönyörű kis Jézusunk!
Így szólnék: Szervusz kisbaba!
Mosolyogj, drága kisbaba!
Ettél-e már? Nőttél-e már?
Hogy érzed itt magad?
Ha merném, megsimogatnám
a szöszke kis hajad.
Én gyorsan megmosom kezem,
orrom megtörlöm rendesen.
Némán állnék és a szívem
szólna csak Hozzá.
Ő tudni fogja, érte
mindenem föláldoznám.
Tudjátok, hová készülünk?
Tudjátok, hová készülünk?
A gyermek megszületett,
s vár reánk a jászolnál.
Mit mondjak, nem tudom,
de érdekel, te mit szólnál?
Udud István: Ég a gyertya
Ég a gyertya, ég,
el ne aludjék!
Karácsonyfa-
gyertya köré
mind ide gyűljék!
Ég a gyertya, ég,
el ne aludjék!
Csillagszóró
száz sziporka
mind ide hulljék!
Ég a gyertya, ég,
el ne aludjék!
Béke,
szeretet,
igazság
el sose múljék!
B. Radó Lili: Mit üzen az erdő?
Víg ünnepre készülődünk,
esteledik már.
Szobánkban a szép fenyőfa
teljes díszben áll.
Zöld ágain kis csomókban
puha vattahó,
tűlevél közt víg aranyszál,
fel-felcsillanó.
Itt is csillog, ott is ragyog,
mint a napsugár,
s csilingelő csöpp csengettyű
édes hangja száll,
akárcsak az erdőben a
dalos kis madár.
Csitt csak! Figyeld mit is suttog
szép fenyőfánk most neked?
-Halló itt az erdő beszél!
Sürgős fontos üzenet:
Kívánunk ma mindenkinek
szép fenyőfa ünnepet!
Tóthárpád Ferenc: Ugye, hallod szavam?
Karácsony van! Kisjézusom,
ugye, hallod szavam?
Segíts nekem, hogy még jobban
ismerhessem magam!
Segíts, hogy a testvéremnek
jó testvére legyek,
szeretetem tőled kapjam,
és hogy szeressenek!
Segíts, hogy a szüleimnek
jó gyermeke legyek,
Megérthessem a világot
és az embereket!
Karácsony van, Kisjézusom!
Téged ünnepelünk.
Hit, a béke s a szeretet
legyen mindig velünk!
Fésüs Éva: Álmodik a fenyőfácska
Álmodik a fenyőfácska
odakinn az erdőn.
Ragyogó lesz a ruhája,
ha az ünnep eljön.
Csillag röppen a hegyére,
gyertya lángja lobban,
dallal várják és örömmel
boldog otthonokban.
Legszebb álma mégis az, hogy
mindenki szívébe
költözzék be szent karácsony
ünnepén a béke.
Devecsery László: Csengettyűk szavával...
Csengettyűk szavával
Karácsony csilingel
csengettyűk szavával...
Karácsony kopogtat
hóbundás kabátban;
meghitt meleg lobog
minden kis szobában.
Karácsonyfa hinti
mireánk a fényét,
adjon világunknak
hű, emberi békét!
Karácsony csilingel
csengettyűk szavával...
Tóthárpád Ferenc: Örökségem maradandó
Csillag vagyok éber éjen,
a mennyboltot is elérem.
Az a kis pont, ott, én vagyok!
Az, amelyik mindig ragyog!
Király vagyok: napkeleti,
ki a csillagot követi.
Két zsebemben tömjént viszek,
s a csodában hiszek, hiszek!
Istállóban jászol vagyok...
Bekopognak jó pásztorok.
Szalma-ölem reményt ringat,
tömjén lengi álmainkat.
Csengő vagyok fenyőágon.
Csilingelő fenyőfákon
gyertyafényes örömtüzek
dicsérik a drága Szüzet...
Ember vagyok! És halandó!
Örökségem - maradandó!
S hagyatékom: többek között,
a mulandó és az örök.
Mentovics Éva: Szent karácsony éjjelén
Megszólal sok apró csengő.
Érces hangjuk lágyan zengő.
Azt zenélik minden ágon:
Karácsony van a Világon.
Szent karácsony éjjelén
táncot jár a gyertyafény.
Meghittség, és szeretet
melengeti szívedet.
Mentovics Éva: Karácsonyi jókívánság
Szent karácsony beköszöntött,
pompázatos ruhát öltött.
Oly szaporán, mint a zápor,
ezer csillag hull a fáról.
Örömkönnyek hullnak egyre,
s pottyannak a kis kezekre.
Fenyőfánkat körbeálljuk,
és egymásnak azt kívánjuk:
E szép este minden fénye
adjon erőt az új évre.
Minden napja legyen ünnep,
melengesse kis szívünket
hogyha fehér hóba lép-
nem is sárba, latyakba...
Ropog a hó alatta.
kis madárnak pihenő-
búcsúzik a madártól,
őzikétől elpártol.
szép karácsony fájának-
derét-havát lerázza,
áll csillogva, szikrázva.
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben.
Weöres Sándor: Szép a fenyő
sose lepi dermedt álom:
míg az ágán jég szikrázik,
üde zöldje csak pompázik.
érkezik az új esztendő.
Míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik
aranyág.
Aranyágon
alma.
Őrzi három
télapó.
Úgysem alszom
el ma!
Egész éjjel
csodálom
ezt a
szép fenyőfát.
Gyertyafényes
csillagszórós,
csilingelő
ágát.
Karácsony,
karácsony,
kisült a
kalácsom.
Kóstoljátok,
egyétek,
a mákost is
vegyétek!
az a kívánságom.
Legyen boldog mindenki
ezen a világon.
Itt is, ott is mindenütt
legyen olyan béke,
mint amilyen bent lakik
az emberek szívébe.
pihekönnyű szélben,
fehér lesz az erdő
karácsonyi éjben…
díszeiket várják:
köszöntik az embert
és az ég királyát.
arany szemmel néz rád,
felfénylő örömmel
hullanak a szikrák:
szemek mosolyognak,
betlehemi éjben
pásztorok dalolnak.
fényesek a felhők,
csillagokból
horgol a tél kendőt.
Ráteríti
hegyek tetejére,
fenyőágnak
jégrojtos a vége.
Karácsonykor
mindenki varázsol,
meglepetés
bújik ki a zsákból.
Szekrényeknek
titkos rejtekéből,
édesapám
legmélyebb zsebéből.
Karácsonyra
kalácsot is sütnek,
nincsen ennél
izgalmasabb ünnep!
Ajándékot én is
készítettem,
amíg készült
majdnem tündér lettem!
üldögél az ágon;
karácsonyi muzsika:
szél zenél a fákon.
pillangóként szállnak,
ünnepváró pásztorok
köszönteni járnak.
hótiszta az álom;
angyal szavú szózatod
igaz szívvel várom.
tiszta volt az ég.
Aprócska kis csillagtüzek
égtek szerteszét.
mindig arra várt,
hogy a jó hírt megtudhassa
szerte a világ.
- három bölcs fölött -
reményt hozott, s reményt adott,
amíg őrködött.
de ha akarod,
minden évben, decemberben,
újra felragyog!
Zöldfenyő vagyok.
Kicsiknek, nagyoknak,
Békés jó napot!
Régen várunk rád,
maradj itt minálunk,
díszítsd a szobát!
egyetlen tobozban
a távoli erdők
üzenetét hoztam.
a tobozod, ágad,
maradj itt közöttünk
kiskarácsonyfának.
szívesen maradok,
hogy veletek töltsem
a szép ünnepnapot.
feldíszítünk szépen,
te leszel a legszebb
a földkerekségen.
lágy szalmában fekszik ébren.
Három csillag áll fölötte
mosolyogva fönn az égen.
"Nem mennénk le Jézuskához?
Melengessük, hátha fázik!...
Keljünk útra jászolához."
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
Fázik, reszket a cserjeág,
Kandallóban víg tűz pattog,
Csak itt benn van jó világ.
Gally, ha rezzen, a csengő szól,
Jutka, Bandi nézi, ámul:
Csillagszóró szikrát szór.
Hófedett a hegytető,
zöldben ott áll egy fenyő:
Zúzmarája reszkető
karácsonyi keszkenő.
Szikráznak a hópihék,
a fenyőfa ó, mi szép!
Tündököl a völgy fölött,
holdsugárba öltözött.
Száll az éj, a kék madár,
színezüst a holdsugár:
Szisszenő szél hoz fagyot -
csengenek a csillagok.
Téli erdőn, réten
fehér csend honol.
Didergős december,
vajon mit hozol?
Mélységes tarisznyád
miket rejteget?
Hoztál-e örömhírt,
szép üzenetet?
December az úton
szánkóval szalad,
karácsonyi kedvvel
kincset osztogat,
piros ünnepet hoz,
fenyők illatát-
hóember a kertben
kicsípi magát!
Kanizsa József: Itt a karácsony
érint meg a szél.
Körülöttem mindenki
karácsonyról beszél.
karácsony megint eljő -
S havat hullat
vastag dunyha-felhő.
csillog az angyalhaj,
és hallatszik már
a játékvonat robaj.
Szerencsével én nem játszom!
Bal lábbal én föl nem kelek,
tűt a kezembe se veszek!
a házamban nem vizitel!
Ha férfi jön először,
áldja meg az isten ötször!
Luca, Luca, kitty-kotty,
galagonya három,
a pálinkát várom.
Ha nem adnak szalonnát,
levágom a gerendát.
Ha nem adnak körtét,
elviszem a Böskét.
Galagonya kettő, három.
Száraz körtét várom!
Majd meglátom, mit adtok?
Amit adtok, elveszem:
Van tarisznyám, elteszem!
Boldogságot nyerjünk el!
Boldogságot elnyerjük,
Boldog lesz az életünk!
Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!
Télidőben, karácsonykor
nem csattog a villámostor,
hó hullong, szitál a dara,
ének szól: angyalok kara,
fényesség az éjszakában
fenyő csillag a szobában,
csilingelnek kicsi szánok,
jönnek a háromkirályok.
Ki pattogtat-durrogtat
karikás ostorral?
pitt-patt, dirr-durr,
karikás ostorral?
Ki tülkölget-tutulgat
hosszú ökörszarvon?
tlillu-tlullu,
cifra ökörszarvon?
Ki kolompol-csilingel
kolomppal-csengővel?
klot-klot, csing-ling,
kolomppal-csengővel?
Karácsonyi pásztorok, pásztorok,
azok pattogtatnak,
azok durrogtatnak,
azok tülkölgetnek,
azok tutulgatnak,
azok kolompolnak,
azok csilingelnek,
zörgetik a kiskapukat,
háborítják a kutyákat,
házról házra járnak,
pohár borért köszöntenek,
kalácsért kántálnak.
Karácsony délután
lassan jön az alkony.
Kíváncsiság bujkál
minden gyermekarcon.
hamvas lesz az este.
Bodri velem együtt
figyel minden neszre.
az ajtó kitárul,
piros alma nevet
rám a fenyőfárul.
édesapám hozta,
a diót meg anyám
be is aranyozta...
azért olyan drága.
Meghatottan nézek
Apára...Anyára.
apró ezüst csengő...
Mint erdőben madár füttye,
frissen, vígan zengő.
a sok ezüst jégcsapot!
S mézeskalács ül a fákon,
mint tobozban csöpp magok.
mindenkiről, mit szeret:
éhes madár magot csipked,
mézest meg a gyerekek!
Karácsony
nagy a nyüzsgés benne.
Messzi útra készül
a fenyőfák ezre.
Beszórják a felhők
őket puha hóval,
madarak díszítik
szőlővel, dióval.
mint szökik a lombra.
Itt is, ott is egy-egy
kerekfejű gomba.
csilingelve ingnak,
mindegyik facsúcsra
alászáll egy csillag.
ezer fenyőfája
öröme szerezni
szerte a világba.
Nyuszi ül a hóban,
füle, farka fázik.
Kopasz galagonyán
a szél cikázik.
Az egész világnak
hó a takarója,
meleg ólak mellett
sompolyog a róka.
Nyuszi hallgatózik,
hópihés a bajsza,
valahonnan csengő
ezüst neszét hallja.
Karácsonyi erdőn
végestelen végig
széles etetőkön
aranyszéna fénylik.
Viharvert vaddisznók
ázó-fázó őzek,
szép, büszke szarvasok
mind, mind odajönnek.
Ki-ki ropogtatja
vígan a magáét-
Csak szegény fülesnek
nem jutott ajándék.
Édes sárgarépa
éhes nyuszi álma.
Hívja meg valaki
végre vacsorára!
Kovács András Ferenc: Csillagcsengő
Jégcsap csendül, jégcsap cseng-
csillagcsengő égen leng.
Jégcsap csücskén csüngő nesz-
csilló neszből csengés lesz.
Jégcsap csücskén fény csendül-
égen csüngő szél lendül…
Jégcsap csörren, csilló csend-
csokros csillagcsengő csen…
Enyedi György: Téli éjszaka
Ej, csak nem fér a bőrébe
A szél, ez a kelekótya:
Tótágast áll, bohóckodik,
Felpattan a kutyaólra,
Onnét meg a háztetőre,
S ni! Hogy hányja- veti magát!
A vaskakast csikorgatja,
S a kéménybe nagyot kiált.
Hopp! Most esni kezd a hó is!
Ez tetszik ám csak a szélnek!
Kurjant egyet, s megforgatja
A táncos kis hópihéket.
Ott bent meg a csöppnyi házban
Mélyen alszik Jancsi, Böske,
S lábujjhegyen jár az egér,
Hogy a kandúrt fel ne költse.
Bényei József: Hó
Rigók fáznak a lombban,
fényes a friss hó, roppan.
Mosd meg benne az arcod.
Ropog a friss hó, hallod?
A fák között az őzek
elbújnak, kergetőznek.
Utánuk minek futnál?
Friss hóban lemaradnál.
Markolj a puha hóba,
s reggelig álmodj róla.
Fogjunk össze hébe-hóba,
poroszkáljunk porzó hóban.
Ha eleget poroszkáltunk,
szedjük szaporábban lábunk.
Amíg az ég pelyhet hint ránk,
feszüljön meg a lábikránk,
fussunk havat ropogtatva
völgyet, dombot szuszogtatva,
s szánkóként a hideg tájra
dőljön orrunkból a pára,
hajunk gőzöljön az égre,
trappoló lovak sörénye
lobogjon mögöttünk-vágta!-,
bakancsunknak nőjön szárnya,
s huncut legyen, aki hőköl!
Fussunk ki az esztendőből!
Horváth Imre: Fenyvesek
Félelmes a fenyőerdő,
ha messziről nézed őt,
de nyájasabb nincs közelről,
hívogatnak a fenyők.
Nem láthatod soha sárgán,
zölden hajlik lombja rád,
a beteg is felül ágyán,
ha beszívja illatát.
Fuss a fénylő fenyvesekbe,
hallod águk hogy suhog?
Úgy ugrálhatsz ott kedvedre,
mint a kedves mókusok.
Cseh Katalin: Télbe fordult…
Télbe fordult a világ,
lámpása a hóvilág,
polgára a hóember:
Hó Márton, Hó Demeter…
Hópalota, hóálom,
repülünk a hószánon,
a kezünkben hólabda,
mellettünk áll Hó Kata.
Hósusogás, hóharang,
hógiling és hógalang,
hótündérnyom, hóözön,
hónyugalom, hóöröm.
Balogh József: Virágszirom tizenkettő /részlet/
December, te öregember
nem hagyom, ha szidnak!
Bölcsődben szép karácsony
új esztendőt ringat!
Domb derekán, mint az álom,
gyors a szánom, fut a szánom.
Jeges trónján Télkirály ül,
uralkodik, s dehogy bánom!
Szürke nappal, hosszú éjjel
szél játszik a hópihékkel.
Farkas ordít, csikorog a fagyos hó,
vastagsál és gyapjúsapka most jó!
Madár reszket, vad didereg, fény vacog,
ugyanúgy, mint messzi fönn a csillagok.
Bodnár István: Bolyhos bunda
Bolyhos bunda
bakszekér,
dunyhát húz ma
ránk a Tél.
Földre hajlik,
leng a füst
szánkó talpán
kék-ezüst.
Bagoly oson,
fagy kereng,
gyémánt erdő
kincse cseng.
Törő István: Tél van, tél van
Tél van, tél van, hófúváson,
ablakomon jégvirág van,
ajtómon a szél bekopog,
öklében csüngnek a jégcsapok,
varjak, gerlék előjönnek,
kukoricát csipegetnek,
ropog a hó talpam alatt,
cipőm sarkához is tapad,
bandukolok, körbenézek,
szemlélem a fehérséget,
melyik a föld? melyik az ég?
honnan jön ez a szürkeség?
Hóbundában a fenyőfák
nyulak meséit hallgatják.
Ákom-bákom-mákom,
Szíveden kopogtat
Kis unokád, Márton.
Gyönge kis ujjával,
Könnyeket pergető
Nehéz bánatával.
A szép csengős szánkó?
Az egész határban
Régen nincsen már hó.
Ákom-bákom-mákom,
Tudod-e, mire kér
Kis unokád, Nárton?
Légy a Télapó:
Fehér szakálladból
Hátha hull majd a hó.
Erdőre, mezőre,
Hátha a tavasz még
Visszaijed tőle.
Kerek halom haván,
Hátha repülhet még
Csengve-bongva a szán.
Ákom-bákom-mákom,
Csókolom a kezed:
Kis unokád, Márton.
Csillagszóró
fenyőágon,
most érkezett
tündérszárnyon.
csupa csoda,
ragyog már a
gyermekszoba.
szikraeső
kékmadarat
felröptető.
fenyő fölött,
holdfényhajú
felhők között.
Csillagszóró,
odakint meg
puha porhó
szakad, szitál
fűre, fára,
bundát vet az
éjszakára.
Ezüst hó hullt már a fákra:
Szél-borzolta erdőszélen
didergett egy fenyőfácska.
és kivágnák karácsonyra,
szép szobában, jó melegben
állhatna, mint karácsonyfa.
fenyőfáknak még a nyáron:
alig várta, hogy hó hulljon,
s itt legyen már a karácsony.
teljesült is régi álma:
kivágták és ráfektették
őzek húzta csengős szánra.
arra várt a kicsi téren,
hogy valaki kiválassza:
Őt válassza mindenképpen.
az erkélyre állította:
búsult is a fenyőfácska:
nem lesz mégsem karácsonyfa!
díszítgették napról napra:
csillagszórót, szaloncukrot
aggattak a kis gallyakra.
aranydió, papírangyal:
Ő hívta be a kisfiút,
csengő hangú kis haranggal.
csillagszórók gyúltak sorra:
így lett a kis fenyőfából
örömhozó karácsonyfa.
A hegyen fenyőfa nyúlik a magasba,
de lejön a hegyről minden
karácsonyra.
Fénylik a szobában, ó szépséges óra
gyertyácskák lángja száll ki az ezüst hóra.
Csillogó fenyőfa, alatta ajándék,
kis autó, meséskönyv, baba,
társasjáték.
Tündöklő fenyőfa, gyönyörű este ez,
a szívünkre öröm sugara
permetez.
Azt hirdeti, nekünk a fenyőfa
szépsége legyen minden szívben
szeretet és béke.
Szól a csengő, száll a dal.
Itt van a karácsony.
Arany csillag tündöklik
a fenyőfaágon.
Mintha a fa égne!
Ha nem volna Karácsony
felszállna az égre.
mint egy tüzes csillag,
amelyikről éjszaka
szikraesők hullnak.
Itt marad minálunk.
S amíg itt lesz, mindnyájan
ünneplőben járunk.
Lobognak a gyertyák.
Ünnep van ma, Karácsony
látogatott hozzánk.
Fenyőágon, madárszárnyon,
megérkezett a Karácsony.
Messziről jött, meleg Délről,
napsütötte földtekéről,
jött Északról, fagy honából,
rénszarvasos, havas tájról.
nyomában kolomp s harang szól.
Sok napon át jött, sok éjjel,
jött szelekkel, hópihékkel,
kocsin is jött, jött repülőn,
köves úton, havas dűlőn,
könnyű szánon, csengettyűzve,
a szíveket egybefűzve.
csillagokról, jászolokról,
kis Jézusról, Máriáról,
a híres három királyról.
megérkezett a Karácsony.
Fogadjuk meleg szobával,
friss sültekből vacsorával,
ünnepeljük, marasztaljuk,
ének szóval magasztaljuk!
