Jutalmazás és büntetés: Hol az aranyközépút?

Minden szülő az aranyközéputat keresi. Keresik azt a határ mezsgyét, ami nem túl szigorú, de mégis keretet ad és egyben szabadságot is a gyermeknek. Ezer meg ezer gyereknevelési könyv van már, amik hol ezt ajánlják, hol pedig azt. Nem csoda hát, hogy rengetegen bizonytalanodnak el a nevelés rögös útján.
Első sorban mindig a gyermeket és annak igényeit kell figyelembe venni. Fontos a személyisége, hogy tudjuk mire képes és mit kell még megtanulnia az életben. Ez a poszt sem tartalmazza a megoldó kulcsot, bár azt gondolom, hogy semmilyen könyv soraiban nem található meg. Csupán utat tudnak mutatni, de megoldást nem adnak a bizonytalan kezekbe.

Visszagondolva az én gyermekkoromra úgy gondolom, hogy a szüleimnek sikerült becélozni azt, hogy meg legyen a kellő szabadságom a koromhoz képest, de tudjam, hogy meddig mehetek el és hol kell megállnom. Mindenki arra törekszik, hogy önálló, felelősségteljes embert neveljen a gyermekéből, ez pedig nem olyan egyszerű. Kamaszkorban pláne nehezített a pálya, amikor a kamasz a határokat kezdi el feszegetni, mert ezzel erősen a szülei idegein táncol.
Már egészen kis korban kezdődik a jutalmazás és a büntetés. Megdicsérjük a gyermeket, amikor felöltözik egyedül, elpakol maga után, megfésülködik, vagy nem felejti el az esti fogmosást. Apró dolgok, de kisgyermekkorban ezek elég nagy lépések, amolyan mérföldköveknek is mondhatjuk.  Viszont büntetünk is, ha éppen nem végez el egy adott feladatot, vagy éppen tiltásunk ellenére elemeli a telefonunkat, bekapcsolja a televíziót, vagy nem fekszik le időben aludni.
Büntetünk, szankciókat hoznak a szülők folyamatosan, hogy az ő általuk felhúzott kereteket a helyükön tartsák a cél érdekében. A cél pedig nem más, mint hogy a gyermek megtanulja, hogy vannak határok az életben és nem csak az otthoni környezetben. Minden egyes tett következményt von maga után és a hibáiért igenis vállalnia kell a felelősséget. A büntetés legfőbb célja ez, hogy a gyermek ezeket megtanulja. 
Folyamatos alkudozás és üzletelés az élet a gyerekkel. A gyermek pedig komoly tárgyaló ellenfél is lehet. Ezért fontos is, hogy ilyenkor olyan szinten tárgyaljunk, mintha egy mini felnőtt ülne velünk szemben.

Az alku és az üzlet legfontosabb alap eleme, hogy mindenki tartsa magát a megbeszéltekhez. Igyekezzenek nem eltérni a lefektetett dolgoktól. Esetleg, ha mégis eltérés lenne, mert az univerzum közbe szól, akkor ezt is fontos megbeszélni, hogy miért alakultak másképpen dolgok, mint ahogyan azt a két fél megbeszélte egymással.
Soha nem felejtem el, amikor anyukámmal alkut kötöttem. Azon vitatkoztam vele 17 évesen, hogy ott aludhat e végre a barátom nálunk, avagy sem. Édesanyám pedig a vita végén közölte, ha eltelik ennyi meg ennyi idő és együtt leszünk, akkor rendben. Az idő pedig letelt én pedig újra előhozakodtam ezzel a témával. Mielőtt édesanyám bármit is mondott volna emlékeztettem egyezségünkre és hát, mint minden felnőtt ő is tudta, hogy most megfogtam. Valóban ezt beszéltük meg. Így történt, hogy azután 2 és fél évig folyamatosan együtt töltöttük a hétvégéket úgy, hogy nem egy nap volt belőle csak a miénk.
Nem feltétlenül kell kamaszkort megvárni az alkudozáshoz. Kisgyermekkorban vita forrás lehet az időben való lefekvés, a fürdetés idejének betartása, a játszótéren való tartózkodás ideje.  Ilyenkor általában a legtöbb szülő fenyegetőzik, de egy idő után a be nem váltott fenyegetődzések hasztalanok lesznek. A gyermek már nem fogja komolyan venni, mivel a szó elszáll, a tett pedig lemarad valamelyik kanyarban.  Ezért érdemes mindig a szent háromság jegyében maradni jutalmazni, büntetni, következetesnek maradni.
 

A jutalmazással is óvatosan kell bánni, már ami a tárgyi jutalmazást illet. Könnyen átfordulhat ez a gyermeknél zsarolásba, hiszen minden egyes elvárt feladatért vár majd valamilyen tárgyi jutalmat cserébe. Érdemes inkább jutalmazó táblát készíteni vagy éppen vásárolni és azt jól látható helyre kihelyezni. Az elvégzett feladatokért jutalom pont jár és egy bizonyos ponthatárnál kapjon valamilyen apróságot a gyermek.
Kamaszkorban is lehet ezt a jutalmazó rendszert használni. Talán a lehető legjobb, ha megbeszéljük a kamasszal, hogy a kérés szintén kérést szül. Tehát, ha ő kér valamit, akkor ahhoz, hogy a szülő teljesítse neki is meg kell tennie, amit tőle elvárnak. Ez a leghasznosabb jutalmazás legalább is a környezetemben elég sokan vallják és, ahogy látom hatásos is és bevált módszer.
Nálunk is így volt. Anya is a valamit valamiért elvet vallotta. Ugyanis, ha én nem teljesítettem az ő kérését, akkor nekem sem volt a kérésem teljesítve. Nem mondom, hogy nem szálltam csatába, de rájöttem, hogy az ésszerű kompromisszum kötés, ami mindkét félnek kedvez, az sokkal hatásosabb.

Ugye, hogy nem adtam most sem a megoldás kulcsát senki kezébe? Nem is tudnám, mert minden gyermek más, külön személyiség, egy egyéniség.