Irány az első osztály! – kalauz tudatos szülőknek II. rész –

Miért agresszív a gyermekem?

 Az iskola megkezdésével jönnek az első szülői értekezletek, tanári visszacsatolások gyermekünk fejlődéséről és teljesítményéről. Egy szülő sem szereti hallani, hogy gyermeke agresszív, kötözködik, provokál másokat. Az agresszivitás – főleg, ha nem jellemző otthon a gyerekre – gyakran az új környezetbe való beilleszkedés nehézségeiből adódik.

Az iskola megkezdésével, mikor teljesítményük alapján akaratlanul is összemérik a gyerekeket (és ők is magukat egymással), kialakul bennük az erős öntudat és a versengés. Ha valaki sikertelennek érzi magát, vagy irigy a másik gyermek kapta sok dicséretre, agresszívvá válhat.

Ha úgy érzi, nem tűnik ki a többiek közül, nem figyel rá senki (úgymond el van nyomva), akkor a többiek vagy a tanárok figyelmének felhívása érdekében is viselkedhet agresszívan. Hátterében állhat még a feszültségének effajta levezetése, az új helyzetből adódó bizonytalanság miatti félelmeinek kompenzálása.

Lényeg a lényeg: beszéljünk gyermekünkkel, próbáljuk kideríteni, miért csinálja, és segítsünk neki annak a területnek az erősítésében. Próbáljuk megerősíteni benne az értékeit, adjunk otthon visszacsatolást, és beszélgessünk sokat az átélt élményeiről és az érzéseiről.

A nagy mumus: az elvárások

Az iskolakezdéssel egy új világ nyílik meg a csemeték számára, és ez az új világ merőben más, mint amit eddig megszokott: először kerülnek olyan helyre, ahol teljesítményük alapján ítélik meg őket. Itt már nem a személyes viszony a mérvadó, hanem az ő képességeik. Nem számít, szeretik-e a tanár nénit, attól még tanulniuk kell.

Sajnos szülőként is belefuthatunk abba a hibába, hogy gyermekünket hajszoljuk a jobb eredmények elérése érdekében, és az iskolán kívüli elfoglaltságok tekintetében is a képességek fejlesztésére helyeződik a hangsúly. Figyeljünk oda rá, hogy legyen ideje „gyereknek lenni”, játszani is a sok kötelező program mellett!

De vajon mivel tudjuk motiválni a gyermekünket ahelyett, hogy azt éreztetnénk vele, többet várunk, hisz ő „okosabb ennél”? Először is, tanuljunk együtt vele. Az együtt töltött idő kellemesebbé és vonzóbbá teszi a tanulást, és kellő motivációt ad. Másodszor, alakítsunk ki neki tanulósarkot a szobájában olyan eszközökkel (plakát, ceruzatartó, színes ceruzák, óra, stb.), amiket ő választ: így lesz egy helye, ami a tanulást szimbolizálja, és ha szeret ott lenni, könnyebben sarkallhatjuk jobb eredményekre.

Ha iskola utáni elfoglaltságról van szó, sose a saját álmainkat vegyük figyelembe (pl. „de szerettem volna lovagolni gyerekkoromban”, vagy „a zenei háttér igazán fontos”), hiszen gyermekünk képességei talán nem azokhoz nyújtanak megfelelő alapot. Figyeljük meg, mit szeret csinálni, mihez van érzéke, próbáljunk ki több mindent is, hiszen akár sport, akár szakkör, a lényeg, hogy az egyéni fejlődése mellett sikereket érjen el.

Végül pedig a legfontosabb: ne habozzunk segítséget kérni, ha felfedezzük, hogy gyermekünk tanulási nehézségekkel küzd. Különbözőek vagyunk, nem szégyen, ha valaki kitűnő irodalmár, de a számolással megküzd, vagy érti a fizikai összefüggéseket, de nem tud helyesen írni. Ne ítélkezzünk, sokkal inkább biztosítsunk gyermekünknek segítséget a felzárkózáshoz, hogy nehézségei ne szegjék kedvét az iskolában.

Kirekeszt vagy kirekesztik?

Új környezet, új emberek, új helyzetek. Talán van egy-két barát az oviból, de az is előfordul, hogy gyermekünk senkit nem ismer az első osztályban. Ilyenkor felmerülhet az a probléma, hogy nehezen tud beilleszkedni, nem talál barátokat, esetleg kiközösítik a szemüvege, a pulcsija vagy a kiálló fogai miatt az osztálytársai. A gyerekek ilyen idős korban nem fogják még fel annak a súlyát, mennyi bánatot és fájdalmat okoznak valakinek azzal, ha csúfolódnak vele.

Ha egyke, keveset jár közösségbe, az óvodában is gyakran játszott egyedül, alapvetően befelé forduló gyermek, vagy valamiért szorongani kezdett az iskola első heteiben, esetleg nem fejlődött a szociális érettsége arra a szintre, ami az iskolához kell, bizony nehézséget okozhat neki a közösségbe való beilleszkedés.

Ha gyermekünk az „áldozat”, kérhetjük a pedagógus segítségét, és beszélgessünk vele is a problémáról. Próbáljuk kideríteni, miért nem talál barátokat, hogyan próbál barátkozni, esetleg tanítsuk meg neki a barátkozást gyereknyelven. Öntsük tele önbizalommal, támogatással, és beszélgessünk sokat az adott helyzetről, számoltassuk be a sikereiről és hallgassuk meg a kudarcait is.

Amennyiben szerencsések vagyunk, és gyermekünknek nincsenek gondjai a beilleszkedéssel, figyeljünk oda az osztályközösségre és a benne betöltött szerepére is. Nem esik jól az sem a szülőnek, ha az osztálytársa anyukája telefonál amiatt, hogy gyermekünk csúfolja, kiközösíti az övét. Figyeljünk oda, hogy tisztában legyen azzal, hogy ez nem egy hozzá méltó, kedves viselkedés. Éreztessük vele a súlyát, próbáljuk elmagyarázni, milyen szomorú lehet a másik kisgyerek, ha ki van közösítve.

Az iskolai közösség erős alapot szolgáltat csemeténk szociális fejlődéséhez, ám ne feledjük: a rossz példák is ragadósak, nem csak a jók! Próbáljuk otthonról terelgetni személyiségének alakulását, beszélgessünk vele sokat jó-rossz közötti különbségről, próbáljuk átadni neki saját értékrendünk darabkáit!

Van egy Facebook közösségünk, ahol szeretettel várunk: A Játékfarm Facebook oldalán mindig történik valami. Ha csatlakozol hozzánk, elsők között értesülhetsz az akcióinkról, az újdonságainkról, olvashatsz érdekes híreket, de akár beszélgethetsz is hozzád hasonló érdeklődésű emberekkel. Örülnénk neked, szeretettel várunk. https://www.facebook.com/jatekfarm.hu/?fref=ts

Üdvözlettel, 
Ági

www.jatekfarm.hu
Gyermekálmok boltja