Iványi Mária: Anyák napja ünnepén

Rózsa, szegfű, tulipán,

Neked nyílt ki anyukám.

Csöndes eső nevelgette,

Arany sugár melengette.

 

Takargatta futó felhő,

Csókolgatta szelíd szellő,

S mind letéptem neked én

Anyák napja ünnepén.

 

Tordon Ákos: Anyák napi mondóka

 

Anyukám, anyukám

Találd ki,

Hogy az én nagy kincsem

ugyan ki.

 

Ki más lehetne.

Ha nem Te,

Ültess hát gyorsan az

öledbe.

---

hirdetés

---

Radó Lili: Telefonnál

 

Halló! halló ki beszél ott?

Ez anyukám hangja!

Jaj, de jó, hogy telefonálsz,

én vagyok itt! Panka!

Olyan szépen játszogattam

Egész hosszú délután …

Hanem most már gyere, gyere

siess haza anyukám!

 

Donászi Magda: Anyák napján

 

Tavaszodik. Kis kertemben

kinyílik a tulipán.

Ragyognak a harmatcseppek

anyák napja hajnalán.

 

Kinyílott a bazsarózsa,

kéknefelejcs, tulipán,

neked adom anyák napján

édes-kedves anyukám.

 

Donászi Magda: Édesanyámnak

 

Te vagy a nap

fenn az égen.

Én kis virág

meseréten.

Ha nem lenne

nap az égen

nem nyílna ki

a virág.

Virág nélkül

de szomorú

lenne ez a

nagy világ.

 

Várkonyi Katalin: Dallal és virággal

 

Kinyílott a rózsa

Anyák ünnepére.

Illatos csokorra

Bőven jut belőle.

 

Aki értünk annyit,

S oly szívesen fárad …

Dallal és virággal

Köszöntjük anyánkat.

 

Ágh István: Virágosat álmodtam

 

Édesanyám,

virágosat álmodtam,

napraforgó –

virág voltam álmomban.

 

Édesanyám,

te meg fényes nap voltál,

napkeltétől

napnyugtáig ragyogtál.

 

Kis Jenő: Meghajtom magam

 

Meghajtom magam most,

friss csokor kezemben,

sose vert a szívem

ennél melegebben.

 

Nyújtom kicsi csokrom

édes jó anyámnak,

s töröm a fejem: néki

mi mindent kívánjak?

 

Gyöngyöt a nyakába?

sok zsírt a bödönbe?

Mosogatógépet,

hogy magát ne törje?

 

Azt is, de leginkább,

hogy sokáig éljen,

s boldog legyen, boldog

egész életében!

 

Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél

 

Velem voltál örömömben.

Velem voltál bajban.

Velem voltál, ha sírtam,

Velem, ha kacagtam.

Meséltél és meséltél

igazakat, szépet.

Kívántam, hogy a meséd

sose érjen véget.

Mit adtam én cserébe?!

Te azt sosem kérted.

De talán a két szemem

elárulta néked.

 

Sarkady Sándor: Anyám örömére

 

Hajnal harmatozik,

Rózsa pirosodik

Május örömére –

Hajnal volnék, harmatoznék,

Rózsa volnék, pirosodnék

anyám örömére.

 

Jancsik Pál: Anyák napjára

 

Édesanyám, ma már tudom,

mennyit dolgozol érettem,

kicsi vagyok még, de azért

nagy jóságod megértettem.

 

Néked mindent megköszönni

szavam elég sosem lehet,

engedd meg, hogy szép csöndesen

megcsókoljam dolgos kezed.

 

Füleki János: Anyák napjára

 

Zöld erdőben, zöld mezőben

Kék virágot szedtem.

Kék virágom gyöngyharmattal

Meg is öntözgettem.

 

Gyöngyharmatos kék virágom,

Szellő simogatta.

Aranyszínű, puha selymét

Napsugár csókolta.

 

Édesanyám adhatnék-e

Ajándékot szebbet?

E kis virág – úgy érzem én –

a szívemben termett.

 

Szép Ernő: Anyám

 

Ugyebár Barátom

Nem kell ahhoz számtan,

Hogy megolvashassam

Nekem itt összesen

Hány édesanyám van.

Tudhatom, láthatom

Ugyebár, hogy hány van.

Egyetlen, egyetlen,

Egyetlen anyám van.

Óh kedves gyerekek

hogy kell rá vigyáznom.

Másikat nem kapok

Sehol a világon.

 

Létai Lajos: Édesanyámnak

 

Ha csak egy virág volna,

Én azt is megkeresném.

Ha csak egy csillag gyúlna,

fényét idevezetném.

 

Ha csak egy madár szólna,

megtanulnék a hangján.

Ami csak szép s jó volna,

édesanyámnak adnám.

 

Madár János: Édesanyám

 

Ha napsugár volnék,

arcod fölött

mosolyogna az ég.

Ha fa volnék,

ablakod alá hívnám

a madárkákat.

Ha méhecske volnék,

elhoznám néked

a virágok üzenetét.

 

Donászi Magda: Ajándék

 

Színes ceruzával

rajzoltam egy képet,

anyák napján reggel,

Édesanyám néked.

 

Lerajzoltam én egy

aranyos madarat,

aranyos madárra,

aranyos tollakat.

 

Elkészült a madár.

Nem mozdul a szárnya …

Pedig, hogyha tudna,

a válladra szállna.

 

Eldalolná csöndben

tenéked egy dalban,

amik anyák napján

mondani akartam.

 

Vladimír Reisel: Édesanyámnak

 

Mit is adjak, anyám, néked,

Ünnepedre szép emléket?

Hóvirágból csokrot szedtem,

mi szép szó volt, kikerestem.

Mit nem mond el a szóvirág,

elmondja azt a hóvirág.

 

Csanádi Imre: Mi van ma, mi van ma?

 

Mi van ma, mi van ma?

Édesanyák napja

Pár szál virág a kezemben:

édesanyám kapja.

 

Azt is azért adja,

aki szorongatja:

Édesanyám, édesanyám

jó szívvel fogadja!

 

Donászi Magda: Anyák napján

 

Anyák napján,

anyák napján,

szebb a világ

anyák napján.

 

Szebb a világ,

több a virág!

Neked nyílik

minden virág.

 

Zöldebb a fű,

az ég kékebb,

fényes május

köszönt Téged.

 

Én meg csak itt

állok, állok,

szép szavakat

nem találok.

 

Egy szál virág

a kezemben,

velem együtt

hallgat csendben.

 

Csak a madár

dalol a fán:

Neked dalol

Édesanyám.

 

Donászi Magda: Anyák napja van ma

 

Üres a kis csóka fészek

Egy májusi reggel.

Az öt vidám csókagyerek

Tán világgá ment el.

 

Jönnek! Szólt a kakukk,

Ki a legmesszebbre látott,

Kis csőrében mindegyik hoz

Egy-egy szál virágot.

 

Csóka mama szívdobogva

Keresgette őket,

De nem látták sem a nyuszik,

sem a fürge őzek.

 

Hol voltatok? Szólt az anyjuk,

S megcsuklik a hangja.

Neked hoztunk virágot,

Mert ma van anyák napja.

 

Osvát Erzsébet: Édesanyámnak

 

Ha itthon vagy

Olyan jó nekem,

Szobánk is megszépül

hirtelen.

Vidám lesz minden:

a cserép virág,

a képek, könyvek

és mica cicánk.

 

Tudom nem lehetsz

mindig velem.

Hazavárlak mégis

szüntelen –

Hangod hallani,

játszani veled,

megsimogatni

fáradt, szép kezed.

 

Balogh József: Édesanyám- nagyanyó

Május első vasárnapja

Édesanyák ünnepe.

Mintha ez az új tavasz is

Friss fényt nékik küldene,

S a madarak dalaikat

Csupán értük zengenék.

Simogató fűszálakkal

Nekik tiszteleg a rét.

E napra várt virágvázánk,

Szemünk csenddel van teli.

Édesanya-nagyanyónak

Hullnak örömkönnyei.

Ketten állunk most előtted:

Kisfiam, s a fiad én,

Két gyermeked köszönt téged

Édesanyák ünnepén.

 

Barcsai- Fehér Géza: Nagyanyónak

Nagyanyám, kedves, jó, szerető Nagyanyám!

Ha én most tenéked mindazt elmondhatnám,

Amit névnapodra szívemből kívánok,

Véget sem érnének a jókívánságok.

Tudom én, hogy hozzánk te mindig jó voltál,

Apámra, anyámra jó szívvel gondoltál.

Kis unokádat is szívedbe fogadtad,

Jó szóval, jó tettel mindég támogattad.

Hálából mindezért- tudod-, mit kívánok?

Áldja meg az Isten, a te nagy jóságod!

Éltessen az Isten, Nagyanyó sokáig!

Lássad nagyra nőni hálás unokáid!

Barcsai – Fehér Géza: Nagymamának

Jó nagymama, tedd le ma

Fényes ókuládat!

Kérlek szépen hallogasd meg

A kis unokádat!

Eddig mindig te hoztál

Ajándékot, cukrot.

Kérlek, ma te fogadd el

Tőlem e kis csokrot.

Nem adhatok egyebet

Pár szerény virágnál.

De egy- egy jókívánság

Mindenik virágszál.

Általuk, jó nagyanyám,

Tehozzád én szólok.

Isten éltessen soká!

Légy vidám és boldog!

 

Bekker Zita: Anyák napján

Május első vasárnapján

Korán reggel felkelek.

Kinn a kertben két csokorral

Harmatos gyöngyvirágot szedek.

Egyik csokor anyáé lesz,

Ki ha baj van ölébe vesz.

Ölébe vesz, becéz, ringat, vigasztal,

Dúdolgat és azt suttogja nincsen baj.

Az a másik csokor a mamáé!

Mondd el neki gyöngyvirág.

Köszönöm, hogy felnevelte nekem

A legdrágább anyát.

Bősze Éva: Nagyanyák

Illatuk harmatos rózsalevél,

simogatásuk enyhe nyári szél.

Válluk gödre biztos, zárt világ,

hová a gyermek ölelésre vágy. . .

 

Czéhmester Erzsébet: Nagymama köszöntése

Nagymama, nagymama,

Drága, gondos dajka,

Aprócska koromnak

Melengető napja.

Be sokszor siettél

Könnyem letörölni,

Hogyha bánatom volt

Szívedre ölelni!

Emlékszem: még mikor

Csöpp kezemet fogva

Először vezettél

Engem a templomba.

Aranyos kis ajtó

Oltár fölött csukva-

Suttogva mutattad:

„Ott van a Jézuska”.

Nem is értettem még,

De tenéked hittem,

Így neveltél engem,

Ebben a szent hitben.

Azóta megnőttem,

Tudok imádkozni,

Kis Jézustól reád

Ezer áldást kérni!

 

Csernay József: Nagyanyának

Azt tanultam, hogy a tavasz

Illatáért oly kedves,

Csupa játék minden tette,

Csupa öröm: gyermekes.

A forró nyár hosszú napja

A munkának ideje:

Napkeltétől napnyugtáig

Az életnek embere.

A kedves ősz, bő kezével

Áldásait osztja szét.

Magának ő mit sem tart meg

Ez adja meg örömét.

Te olyan vagy jó nagyanyám,

Mint az ősz, mely mindenét

Oda adja önzetlenül

Reánk ontja szerelmét.

A jó Isten hallgassa meg

Imádságom e napon,

Soká tartson a te élted,

Az én kedves évszakom.

Tartsa távol azt a rideg,

Megdermesztő hűs telet,

Hogy még sokszor csókolhassam

Ilyen napon kezedet.

 

Csörgey Éva: Nagymamácska

Haja fehér volt. Hófehér,

és mindig sima, mindig rendes,

arca kerek volt, szava csendes,

ajka piros volt, mint a vér.

Sötét ruháján csipke díszlett

És nem volt nála szebb anyóka.

Üres az asztal már azóta,

Ó, míg velem volt, minden ízlett.

Én tíz voltam - ö hetvenöt.

És könnyes szemmel ma is látom,

hogy soha nem volt jobb barátom,

sem azután... sem azelőtt.

Pedig csapás rá sok szakadt;

dolgozott, s közben temetett

férjet, rokont és gyereket,

de lágy mosolya megmaradt.

S bár átélt nyolcvannégy nyarat,

mosolya még nem változott;

az mindig enyhülést hozott,

az idő bárhogy is szaladt.

De egyszer mégis itt hagyott...

Nem bírta már az étetet.

Neki küldöm ez éneket,

s a szempillámon könny ragyog.

Kis finom, fehér porcellán

volt ő nekünk... s jaj eltörött!

Csak lelke él még... mely örök,

s vigyáz távolból ránk talán...

Donászy Magda: Anyák napján Nagyanyónak

Édes-kedves Nagyanyókám!

Anyák napja van ma.

Olyan jó, hogy anyukámnak

Is van édesanyja.

Reggel mikor felébredtem,

Az jutott eszembe:

Anyák napján legyen virág

Mind a két kezemben!

Egyik csokrot Neked szedtem

Odakünn a réten.

Te is sokat fáradoztál

Évek óta értem.

Kimostad a ruhácskámat,

Fésülted a hajamat.

Jóságodat felsorolni

Kevés lenne ez a nap.

Köszönöm, hogy olyan sokat

Fáradoztál értem,

És hogy az én jó anyámat

Felnevelted nékem.

 

Donászy Magda: Nagyanyónak

Halkan, puhán

Szirom pereg,

Simogatja

Öreg kezed.

Piros szegfű

Halvány rózsa,

Téged köszönt

Nagyanyóka.

 

Faltysné Ujvári Anna: Nagymama

A nagymama reszketeg,

De fogja a kezedet,

S elvezet a gondon át

Minden félős unokát.

A nagymama rosszul lát,

De visel egy okulát,

Pulcsit köt, és verset szaval,

A rézüstben lekvárt kavar.

A nagymama lába fáj,

Mégis veled szaladgál,

Versenyt fut az idővel-

Majd megérted idővel.

A nagymama elringat,

Simogat és puszilgat,

Hallgasd meg, hogy mit mesél,

S az ő álma te legyél.

A nagymama szíve nagy,

Neki „jobbsincs” gyerek vagy.

Néha-néha öleld át

A nagymamát, a nagymamát!

 

Feleki Sándor: Hogy itt állok…

Hogy itt állok te előtted,

Édes, drága nagymama,

Örömében ver a szívem,

Gyorsabban, mint valaha.

Születési évfordulód

Ragyogva hív engemet,

Azt hiszem, hogy angyaloknak

Csengettyűje csengetett.

Azt csengeti: Szedd most össze

Szép szavakba, sebtiben,

Amit érzesz, oly gyönyörűen,

Mint nem tudná senki sem.

Jó nagyanyám, nézem, nézem

Szép hófehér hajadat,

Nézem mosolygó két szemed

S a mondókám megakad.

Mert, hogy tudjak megköszönni

Annyi szépet, annyi jót,

Sok játékot, édességet,

Cukrot, süteményt, diót?

S hogy tudjam én megköszönni

Sok kedves, meleg szavad,

Mely, ha rosszat is míveltem,

Ajkadról védőn fakadt?

Nézd, szememből a könny perdül

Helyettem most az beszél,

Azt suttogja: Élj sokáig

S kerüljön el baj, veszély!

 

Földes Zoltán: Nagyanyához

Fehér galamb, fehér szárnyon,

Ablakomon bérepült,

Duruzsolva, turbékolva

Gyönge, kis vállamra ült.

Azt suttogta, turbékolta,

Hogy szereti nagymamát,

S nevenapján hó-galambok

Üdvözletét adjam át.

Mondtam: átadom bizonnyal,

Mert ez méltó üzenet,

Tiszta galamb, ha köszönti

Galambfehér szívedet.

Ettől szép, fehér szívedtől

Oktatva kis unokád

Gondozgatta, nagyvigyázva,

Lelkén a fehér ruhát.

Azért adom át örömmel,

Mit üzent a kis galamb.

Míg lelkemben zeng a hála,

Ezüstszavú szép harang.

Isten áldjon, Isten védjen,

Nagyanyácskám, tégedet,

Adjon itt lenn boldogságot,

S egykor örökéletet.

 

Gáti Kovács István: Az én nagymamám

Az én kedves nagyikám

Falun lakik, bizony ám!

Ismeritek is talán:

Híres Tíszadorogmán.

Bár szűkösen éldegél,

Házán mégsincs zsuppfedél!

Palatető díszeleg-

Láthatják az emberek.

Etetéskor kacsa, tyúk,

Ahány van, mind odafut,

S összevesznek a magon

A baromfiudvaron.

Apa szerint, engedékeny

És egy kicsit feledékeny,

De az anyu legyint rája-

Igaz, hogy az ő mamája…

 

Gyökössy Endre: Nagyanyának

Ezen a szép napon

Teli van a szívem dallal,

Kipirul az arcom,

Mint a rózsás, nyári hajnal.

Édes nagyanyácskám,

Hozzád repes boldog lelkem.

Ölellek, csókollak,

Ölelj, csókolj te is engem!

 

Hermann Ottóné: Nagymamának

Harmatos hajnalon

Dalol a pacsirta.

„Tudod-e, tudod-e,

Micsoda nap van ma?”

Csicsereg a fecske:

„Ébredj, ébredj, nézzed,

A sok nyíló virág

Vár a kertbe’ téged!”

Szaladok a kertbe,

Ott is csak azt hallom,

Méhek döngicsélnek,

Madarak a gallyon.

Szólnak a virágok:

„Szedj a kosaradba,

A jó nagymamának

Nevenapja van ma!”

Illatos virággal

Telve a kosárka

Szívem örömében

Harmatot sírt rája…

S érted, ki úgy szeretsz,

Akit úgy szeretek,

Ajkam az Istenhez

Forró imát rebeg:

Legyen élted hosszú,

Napfényes, mint a nyár!

Tele örömmel, mint

Virággal e kosár!

 

---

---