Anya, ne ijedj meg! Nincs semmi baj!
Látom rajtad, hogy aggódsz. Reggelente más a mosolyod. Félsz az oviba menni, pedig én szeretek odajárni. Minden reggel látom, hogy máshol jársz, nagyon messze vagy.Este apával beszélgettek. Néha vitatkoztok, mert nem értettek egyet. Furcsa szavakról beszéltek, amit én nem értek. Rólam van szó, de mégsem értem. Autizmus, antiszociális. Nem tudom mit jelentenek, de ti féltek tőle.
Az óvónénivel sokáig beszélsz reggel. Gyorsan beszélsz, néha könnyes a szemed. Nem értem, én jó gyerek vagyok. Nem verekszem. Nem veszem el más játékát, alszok délben és mindig segítek teríteni. Nem értem, most mégsem lennék jó? Baj van velem? Azt mondod a Sári néninek, hogy nagyon félsz, mert egyedül vagyok egész nap. Nem játszom senkivel, nincs egy barátom sem és mindjárt iskolába megyek.
Sári néni nyugtat, hogy nincs semmi baj, nem kell rémeket látni. Milyen rémeket? Te pedig közbe szólsz. Mi van, ha mégis baj van és nem kapok segítséget? Mi van, ha én más vagyok? Nem akarod, hogy kiközösítsenek az iskolában. Sári néni megnyugtat és elmész dolgozni. Én csak nézem a bezárt ajtót és egyre jobban összezavarodom. Behúzódom a kuckómba, a puha sarokba. Viszem a macit és az orvosi táskát. Maci beteg és meg kell gyógyítanom. Andi néni leül mellém. Nem szól hozzám, csak csendben figyel. Én teszem a dolgom. Kérdezgetni kezd. Én válaszolok. Anya elvárja, hogy válaszoljak. Válaszolok, mert anya sírt reggel.
Autózok Karcsival, főzök Barbival. Most ez a dolgom, hogy anya ne sírjon. Jó hírt kell kapjon. Nem akarom megint azokat a fura szavakat hallani. Karcsi mindig azt akarja, hogy azt játsszuk, amit csak ő szeret. Legszívesebben ott hagynám. Játszok vele. Muszáj. Barbi mindig rám förmed. Nem fogom jól a fakanalakat, ne a csíkos, hanem a pöttyös kötényt vegyem fe. Nem szeretem ezt. Nem szeretem, ha egy játékban megmondják, mit csináljak. A társas és a kártya más. A szabály ott szabály, de főzés és kocsikázás közben nem tehetem azt, amit én is szeretnék. Próbáltam Rékával orvososdit játszani, de végül elzavartam. Sírt. Megszidtak.
Délután jöttél. Most vidámabb voltál. Nem mondták el neked, hogy Rékát elzavartam, de azt igen, hogy ma nem játszottam egyedül. Nem éreztem ma jól magam az oviban. Te viszont boldog voltál. Megérte.
Sétáltunk haza ketten együtt. Hamar elment a jókedved. Én alig meséltem. Máskor pedig hazáig mondom. Most nem. Nem tehetek róla anya, ne haragudj rám, kérlek, de én nem szeretek másokkal játszani. Egyedül jobb. Egyedül olyan kötényem lehet, amilyent akarok és, úgy fogom a kanalat, ahogyan én szeretném. Én nem vagyok antiszociális, de bár tudnám mit jelent. Azt tudom, hogy nem akarok ilyen fura szavú lenni. Én nem akarok ilyen lenni, nem akarom, hogy sírj, de egyedül szeretnék lenné. Kistesót se akarok. Ezt mondjuk már mondtam. Sírtam, toporzékoltam. Lesznek majd barátaim, majd az iskolában. Ott nagyok vannak. Nem pisisek, akik hisztiznek egy kötény miatt, meg megmondanak a Sári néninek.
Apának mesélsz, de mintha megint kicsit aggódnál. Apa rád szól.
„Drágám, nem hiszem, hogy baj lenne Ádámmal. Én sem voltam egy közösségi gyerek és anyám nem is bújta emiatt a szakirodalmat. Szépen fejlődik, elszámol lassan 10-ig, ismeri a színeket, a formákat. Semmi gond nincsen a fejlődésével, hiszen megmondták. Nem kell egyből szakemberhez rohanni. Várj vele! Nem tudhatod, mit hoz a holnap vagy a jövő hét. Jól érzi magát az óvodában. Soha semmi probléma nincsen vele. Figyel, gyorsan tanul! Vissza tud mondani egy egész mesét és elő is tudja adni. A fiunk nem antiszociális csak megválogatja, hogy kivel veszi magát körbe. Tanulhatnánk tőle, mert mi felnőttek sokszor válogatás nélkül barátkozunk… aztán meg csak nézünk, amikor rájövünk,
Sári néni nyugtat, hogy nincs semmi baj, nem kell rémeket látni. Milyen rémeket? Te pedig közbe szólsz. Mi van, ha mégis baj van és nem kapok segítséget? Mi van, ha én más vagyok? Nem akarod, hogy kiközösítsenek az iskolában. Sári néni megnyugtat és elmész dolgozni. Én csak nézem a bezárt ajtót és egyre jobban összezavarodom. Behúzódom a kuckómba, a puha sarokba. Viszem a macit és az orvosi táskát. Maci beteg és meg kell gyógyítanom. Andi néni leül mellém. Nem szól hozzám, csak csendben figyel. Én teszem a dolgom. Kérdezgetni kezd. Én válaszolok. Anya elvárja, hogy válaszoljak. Válaszolok, mert anya sírt reggel.
Autózok Karcsival, főzök Barbival. Most ez a dolgom, hogy anya ne sírjon. Jó hírt kell kapjon. Nem akarom megint azokat a fura szavakat hallani. Karcsi mindig azt akarja, hogy azt játsszuk, amit csak ő szeret. Legszívesebben ott hagynám. Játszok vele. Muszáj. Barbi mindig rám förmed. Nem fogom jól a fakanalakat, ne a csíkos, hanem a pöttyös kötényt vegyem fe. Nem szeretem ezt. Nem szeretem, ha egy játékban megmondják, mit csináljak. A társas és a kártya más. A szabály ott szabály, de főzés és kocsikázás közben nem tehetem azt, amit én is szeretnék. Próbáltam Rékával orvososdit játszani, de végül elzavartam. Sírt. Megszidtak.
Délután jöttél. Most vidámabb voltál. Nem mondták el neked, hogy Rékát elzavartam, de azt igen, hogy ma nem játszottam egyedül. Nem éreztem ma jól magam az oviban. Te viszont boldog voltál. Megérte.Sétáltunk haza ketten együtt. Hamar elment a jókedved. Én alig meséltem. Máskor pedig hazáig mondom. Most nem. Nem tehetek róla anya, ne haragudj rám, kérlek, de én nem szeretek másokkal játszani. Egyedül jobb. Egyedül olyan kötényem lehet, amilyent akarok és, úgy fogom a kanalat, ahogyan én szeretném. Én nem vagyok antiszociális, de bár tudnám mit jelent. Azt tudom, hogy nem akarok ilyen fura szavú lenni. Én nem akarok ilyen lenni, nem akarom, hogy sírj, de egyedül szeretnék lenné. Kistesót se akarok. Ezt mondjuk már mondtam. Sírtam, toporzékoltam. Lesznek majd barátaim, majd az iskolában. Ott nagyok vannak. Nem pisisek, akik hisztiznek egy kötény miatt, meg megmondanak a Sári néninek.
Apának mesélsz, de mintha megint kicsit aggódnál. Apa rád szól.
„Drágám, nem hiszem, hogy baj lenne Ádámmal. Én sem voltam egy közösségi gyerek és anyám nem is bújta emiatt a szakirodalmat. Szépen fejlődik, elszámol lassan 10-ig, ismeri a színeket, a formákat. Semmi gond nincsen a fejlődésével, hiszen megmondták. Nem kell egyből szakemberhez rohanni. Várj vele! Nem tudhatod, mit hoz a holnap vagy a jövő hét. Jól érzi magát az óvodában. Soha semmi probléma nincsen vele. Figyel, gyorsan tanul! Vissza tud mondani egy egész mesét és elő is tudja adni. A fiunk nem antiszociális csak megválogatja, hogy kivel veszi magát körbe. Tanulhatnánk tőle, mert mi felnőttek sokszor válogatás nélkül barátkozunk… aztán meg csak nézünk, amikor rájövünk,
